... elmondom hát mindenkinek...
Vagy mégsem.
Mert miért teregessem a szennyest, mikor mindenkinek megvan a maga keresztje.
Zanzásítva:
- családhoz tartozó(nak mondott) személy meglopott minket durván, azóta folyamatosan hazudozik
- ígéretes lehetőség az egyik gyermekem vonatkozásában elúszott és soha vissza nem tér
- devizahiteles elszámolás
- újabb hazugságra, átverésre fény derül
- mérhetetlen irigység és rosszindulat bizonyos körökben
- fentieket megfejelve a totális anyagi összeomlás
Ez a május mérlege volt.
Nekem meg ez volt az a pont, amikor betelt a pohár és lemerült az akkumulátor.
Elfogyott az erőm, a mosolyom, az életkedvem. Minden.
Tettem a dolgom gépiesen a család és a gyerekek vonatkozásában, de semmi több.
Ülve, üres fejjel, előrefelé bambulva a semmibe, kiürülve, kimerülve, elfogyva, megtörve.
Igen, tudom.
Innen, ennyi hónap távlatából visszanézve jogos(?) a kérdés, hogy miért rinyálok.
Azért.
Azért, mert alapvetően jóhiszemű, segítőkész, pozitív, nyitott ember vagyok, akit ennyi negatív élmény térdre tud kényszeríteni. Ritkán ugyan, de olykor sikerül. Ennek az évnek a májusa ilyen volt.
És 37 éves lettem.
Röhej.
A 36... az olyan fiatalos...
Nade a 37... esküszöm olyan érzés - máig, ha belegondolok, s elmorfondírozok rajta - mint amikor fekete és a fehér kontrasztját vizsgálom. Nem, nem tudok magyarázatot. Nincs. Lélektani ügy ez nekem, nálam és kész :o) (jé, egy smile... már ez is megy...)
Szóval nem írtam, sokatoknak nem is válaszoltam, megrendeléseket türelemmel vártátok, akik mégsem, azt totálisan és abszolúte és maximálisan megértem... jövök vissza, már varrtam is :o)
(hopp, még egy smile... volt idő, hogy nem voltam képes ezt a jelet kitenni a fb üzenetekhez)
Hozok fotókat is, ma, míg erőm engedi itt leszek, időzítem a posztokat, úgyhogy ha még itt vagytok, hát maradjatok vonalban ;o)
Ölelés és mosoly Mindőtöknek <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése