2015. július 29., szerda

Bori nem adta fel..

... nem hagyta annyiban, hogy én elbújtam.
Mert, bár elbújtam a világ elől, magamra zártam az ajtót, bekuckóztam és igyekeztem gyógyulni, Borinak "szüksége" volt rám. Pontosabban rám volt szüksége. Tőlem akart táskát.

A már meglévő mellé :o)

És, mert a tündéri lánya is birtokol már egy varrmányt tőlem... ezt miért is írtam... ja.. izé... büszkülésből :o)

Nincs és.

A lényeg, hogy Borinak szüksége volt egy fekete-fehér táskára.
Tőlem.

És nem voltam sehol.
Lemásztam a térképről.
Eltűntem.
Az okokat (nagyjából) már tudjátok.

A lényeg, hogy Bori nagyon találékonyan, fantasztikusan ügyesen megtalált.
Pedig Ő Hollandiában él.

Na, erre varrjatok gombot :o)

És akkor volt nekem alig időm, hogy kitaláljam és megvalósítsam.
És, mert teher alatt nő a pálma, én meg nagyon tudok dolgozni, ha rugdosnak (a határidők khmm...), az utolsó előtti percben (mert bizony egy bizonyos alkalomra kellett elsődlegesen) elkészültem.

A megkötés annyi volt:

fekete és fehér
a rátét csipke legyen
valamilyen virág
két fül (nem kell hosszú pánt)
saccperkábé a méret

No, ha Hollandia... ha virág... nálam tulipán :o)

Így alakult:





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése