Apám a hajcsár...

... az bizony.
Pont.
Nem, nincs helye reklamációnak.
És panasznak sem.
És a sarokba sem állok be Édesapám :o)

A történet a múlt évezredben kezdődött...
Neeem, nem akkor érkezett a megrendelés :o) Muhahhhaaa :o)

A szüleim még ahhoz a generációhoz tartoznak, akik voltak olyan szerencsések, hogy aktív éveiket egyetlen munkahelyen tölthették el. Így volt ez Édesapámmal is. Meg Édesanyámmal is :o)

A lényeg, hogy a rendszerváltást követően a hatalmas ipari komplexum "leépítődött", nem feszegetem, hogy voltak-e ebben aktív közreműködők, akiknek jól jött egy és más... nem feszegetem, mert minek... az előző mondatomban aki választ keres a kérdésre, találni fog :o)

Lényeg a lényeg, de most már tényleg, hogy a cégnek fénykorában több, mint kétezer (uramég, leírni is félelmetes) dolgozója volt.

Az én Édesapám meg gondolt egy nagyot és létrehozott a fb-n egy csoportot, hogy a neten aktív egykori dolgozókat összeverbuválja egy kis adomázás, múltidézés végett.

Dőltek a fotók, a sztorik, leltek egymásra rég látott kollégák, aztán egyszer csak...
Egyszer csak - lövése sem volt szerintem, milyen lavinát indít el - Édesapám bedobta az ötletet, hogy mi lenne, ha összeröffenne a társaság egy kis személyes eszmecserére.
Mondtam már, hogy a fb csoport többszáz fős?
Ja, hogy nem?
Nos, igen.

És Édesapám - még mindig halvány lila dunsztja nem volt arról, mibe vágta a fejszéjét - elkezdett szervezkedni....

Most ott tartunk, hogy szombaton létrejön a naaaaagy találkozó, irgalmatlan tömeggel, ami hiper és szuper és már nagyon várom és tudom, hogy a többiek is.
Uppsz... én nem dolgoztam ott, ahol a szüleim... no, de a vállalati oviba jártam és pacsiba voltam minden irodai és üzemi dolgozóval a szüleim révén. Na jó, nem mindenkivel, de majdnem mindenkivel. Mondjuk ehhez hozzájárult az is, hogy engem nem lehetett nem észrevenni, bárhol jelentem is meg :o) Karakán, nagyszájú, minden lében kanál gyerek voltam (hahh, régi szép idők), aki bár sokszor tűnt elevenebbnek a többieknél... mégis olybá' tűnt, nem lehet nem szeretni :o)

Így aztán, ahogy a többi dolgozó gyerekének, nekem, sőt az én porontyaimnak is ott a helye.

Említettem már, hogy Édesapám szervezi?
Jól ki is tolt velem.
Felajánlott a nevemben egy női és egy gyerek táskát a tombolára.
Milyen tombolára?
Jogos a kérdés...
Már ott tartunk, hogy rajzverseny a kicsiknek, gyártörténeti totó az ex-dolgozóknak, és a tombola.
A tombola....

A női táska egyszerű volt, a készleten lévők közül választottunk, de gyerektáska nincs.

Cirka 1 hónapja ütöttvágottrugdosott nyektetett, hgoy: "Pucikám, mikor varrod meg a gyerektáskát?"
Aztán hétfőn is megkérdezte, meg kedden (tegnap) is... belém meg ma reggel belémhasított, hogy "basszuskulcsjézusmáriaszentjózsefmégkoncepciósincsnemhogytáska".
Így a hajamnál fogva kirángattam magam a gödörből (újfent) és előkapkodtam a textileket, amikről úgy véltem, hogy jók lehetnek... végül úgy döntöttem, hogy a régebben vásárolt Riley Blake flanelt párosítom piros textilbőrrel :o)

Oké, de ettől még nem gyerektáska a táska.
Jó, akkor applikálok az elejére egy valamit.
Oké, de mit?

Elő a spirálfüzet, elő a gyerekeimtől csóringázott grafit majd néhány cifra káromkodással konstatálása annak, hogy a radírok kihaltak, mert nem találtam egyet sem... márpedig én és a rajzolás... pffü, mint Makó és Jeruzsálem...

Skicc hegyek.... végül egy bumfordi fejű kislány-szerűség kezdett gömbölyödni a papíron.
A csajszit elneveztem Nyominak, mert olyan nyomi volt.
Aztán gondolkodtam, hogy így mégse tolhatok ki vele, így aztán átkereszteltem Bucára. Mert olyan buca feje van :o)

Beláthatjátok, hogy az átkereszteléssel sokat segítettem rajta :o) :o) :o)

Mini Bag méretű, hevederes a pántja és a hátsó zseb megoldása máshogy alakult, mint eddig megszokhattátok :o)

Íme Buca:

A virágszerűséget utólag gondoltam ki, az eredeti koncepcióban a kanyarban sem volt... festett bőrszálat dolgoztam rá (de megbántam, ha tudnátok... százszor egyszerűbb lett volna textilbőrből kivágni és applikálni).

A hátsó zseb kisebb lett, mint szokott, kifejezetten az apró, rejteni való kincseknek :o)

És ugye, hogy buca feje van Bucának?

(és igen, tényleg nincs orra... bőrön át lélegzik... kénytelen... vagy szájon át :o) és ujjai sincsenek... csoda, hogy egyáltalán nem egy pálcikaember néz vissza ránk buca fejjel :o)

Remélem, nem egy meglett 60 feletti, őszes halántékú úriember nyeri meg :o) :o)
Vagy ha mégis... legalább van lányunokája... vagy dédunokája :o)