(na jó, nem az első, egyet már csináltam, de nem tetszett, visszabontottam)
Számomra ez az első igazi nagy sikerélmény a zipp-el kapcsolatban.
A történethez hozzátartozik, hogy - ha jól emlékszem - 6-szor bontottam vissza mindenestül, mire két nap migrénes kínlódást követően (ami másra nem, de arra jó volt, hogy fejben terveztem folyton, hogy lenne a leglogikusabb kivitelezni ezt a nyavalyás zipp-bevarrást) szóval, hogy szavam ne feledjem: végül kész lett, és lelkendezek, meg hű meg ha, mert ez most igazi igazi igazi sikerélmény, és képzeljétek, még tetszik is :o)
Megrendelésre készült, hogy a lényegre térjek, egy igazán bohó és életvidám alkotótárs kérte a netbookja számára... és a készítés közbeni fázisfotók alkalmával már megerősítette, hogy pontosan ilyet képzelt el... szóval most részemről öröm a köbön :o)))))))
A képek (vigyázat sok lesz, mert büszkülök bőszen, értitek naaa):
Ehhez a képhez annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy akkora marharépa voltam... észrevettem egy apró világos cérnafecnit, és odakaptam, hogy lefötörjem... hát meg is látszik, ahogy a szálakat azon a részen felborzoltam... szóval nem, nem selejtes az anyag, én vagyok gyagyás, hogy ilyet csináltam :o)))
Dönölűűűűű az a zipp ottanék kérem szépen, az én szívem szottya (most éppen, de ki tudja meddig :o)))))
A belseje, amibe két zsebet varrtam... önszántamból... de minek, ha egyszer netbook fog benne lakni? Szerintem megszokásból :o))))
Közeliek... / a vaku meg mondjon le, azzal együtt, hogy utálom, hogy korábban sötétedik és emiatt muszáj volt használnom, emiatt a korábban sötétedés is mondjon le /
Szilva
Nagyon cuki, és szuper, hogy cipivel záródik.
VálaszTörlésÉn hajlamos vagyok fejtetőre állítani a táskáim (nem tudom, hogy csinálom) és ha csak egy apró rés van a tatyón, akkor is fele cuccom kiesik. Ezzel ez szerencsére esélytelen :)