Már megint...

... mandalák :o)

Ezúttal a múlt hét utolsó napjának örömvarrása, illetve annak végeredménye ;o)
És, mint ilyen, szabad préda, tehát ha valaki úgy érzi ez a táska az övé, hát az kérem szépen csapjon le rá üstöllést, mert erőteljesen fogy a mandalás textil :o) Főleg, hogy vannak még vissza megrendelések, amiket ebből kell teljesítenem ;o)

No, de mutatom inkább...
Vagyis még nem :o) :o)
De rövid leszek ígérem, vagy legalábbis megpróbálom...

Ez a textilbőr is az új szerzemények közé tartozik. A színe rabul ejtően szép vöröses árnyalatú, szinte felveszi a mandalás textilt. Jó-jó, tudom, ez nagyon idétlen megfogalmazás, de nem tudom máshogy érzékeltetni... tudjátok, van amikor egy textil szinte "leugrik" egy bizonyos színű textilbőrről, annyira nem passzolnak össze... no, itt épp az ellenkezője forog fenn ;o)

Rövid voltam?
Neeem?
Ááááááá :o) :o)

Hűűű... még mindig nagyon szeretek ezzel a textillel dolgozni :o)
És még nincs vége ;o)

Volt hasonló..

... de csak hasonló, mert ez is más, mint az, ami az apropóját szolgáltatta ;o)

Mondjuk az oka prózai: ekkora darab maradt a designer textilből.
Viszont szerencsémre a megrendelő épp úgy gondolta, hogy megfelelőbb számára, ha a táska hátsó fele IS textilbőrből készül.

Azt viszont mindenképp szeretném elmondani, hogy ez a táska nem akármilyen táska ám :o)
Mindenekelőtt a megrendelővel eleve nagyon személyes, mondhatni baráti a viszonyom. Történt ugyanis, hogy első gyermekeinkkel egyidőben voltunk várandósok, és anno, még az index-fórumos időkben virtuális ismeretséget kötöttünk sokadmagunkkal egy babaváró topikon.

Aztán a gyerekek megszülettek, és elkezdődött az első baba-mama "tali" szervezése, aztán a második, aztán a sokadik, míg a gyerekek akkorák lettek, hogy nekünk, anyáknak bizony igényünk lett az úgynevezett "babátlan talikra" is :o)

A lényeg, hogy telt múlt az idő, ugyebár Budapesten éltünk, Giginek bölcsődekeresés, Andrisnak óvodakeresés, mert vissza kellett* mennem dolgozni. Mit ad Isten? Az oviban a srácok (Andris és a megrendelő elsőszülött kisfia) csoporttársak, sőt, nagy barátok lettek :o)

Szóval ezer szálon kötődünk egymáshoz, így nagyon nagyon rágörcsöltem erre a táskára.
És tudjátok még, hogy miért?
Mert a megrendelő elárulta, hogy a 20(!!!) éve használt táskáját cserélné le az általam varrmányolt táskára... huhh... képeket elküldtem, csomagot postára adtam, és remeg a térdem, mint a kocsonya, hogy a "személyes találkozó" alkalmával is elégedett lesz-e...
Mert ugye, eddig csak a képeket látta (tetszettek Neki :o)

No, de, hogy miről is beszélek ennyi ideje?
Erről a táskáról:

Napfény ma egy szál sem volt abban az időben, amíg esély lett volna normális fotókat készíteni, ennek ellenére - trükköket** bevetve ugyan - sikerült so-so színhelyes képeket készítenem :o)

Köszönöm Beusom, remélem elégedett leszel... mindenesetre tudd: megtisztelő volt, hogy elkészíthettem számodra ;o)





* Na jó, ez így nem igaz, mondhatni barokkos túlzás. Nem kellett, de olyan ajánlatot kaptam, amit kihagyni az évszázad marhasága lett volna :o) Így visszamentem dolgozni... nem, nem kellett... akartam :o)

** A "fotósarkot" közvetlenül az erkélyajtó elé tuszmákolva :o)

Kerestem...

... egy ideje, hogy milyen textilbőr illene ehhez a(z ismét retro érzést keltő) designer textilhez...

Volt itthon egy falatnyi grafitszürke textilbőröm, ami jó lett volna, ha nem egy falatnyi lenne a mennyisége... viszont külföldről újabb adagot beszerezni hosszú várakozást igényelt volna, én meg már nagyon el akartam készíteni ezt a táskát.

Múlt heti budapesti árubeszerzés* alkalmával a Zuram** (aki úúúútálja, ha így emlegetem, de akkor már csakazértis :o) :o) :o) meg én tudom, hogy nem "úúúgy" értem, hanem teljesen pozitív gondolattal írom le így :o) szóval a Zuram találta ezt a világosabb szürke*** textilbőrt, amiért hála és köszönet Neki :o)

Szóval ez lett a végeredmény... két fülű, állítható - és egyébként lecsatolható - pántos táska, a mostanában általam oly preferált fazonban:

*  hamarosan sorra kerülnek az új szerzemények is, vannak új színek.. hajjaj, de még milyenek ;o)

** akinek a becsületes (kereszt)neve egyébként András, és imádom a nevét, de a Zuramként emlegetni is imádom :o) :o)

*** tanakodom erőst, hogy galambszürke-e, avagy egérszürke-e :o)

Retro...

... újratöltve, avagy ma sütött a nap és le tudtam fotózni ezt a csodaklassz designer textilből és okker textilbőrből készült táskát újra, ezúttal színhelyesen :o)

Hallelujah ;o)

Kell-e mondjam, hogy a táskának - vállra vehető - fülei vannak és lecsatolható - egyébkánt állítható hosszúságú - pántja, és cipzáros zsebe hátul és belül és még osztott zseb is?
Designer textil erős retro érzéssel, plusz textilbőr. Igazi, valódi, jó minőségű textilbőr.
A táska egyedi, ez az egyetlen elkészült darab, nem lesz reprodukció, szóval hamar-hamar, ha ez a szíved szottya ;o) :o)
(mert a piros is hűde hamar gazdára talált... és ráadásul egy tündéri, kedves, lelkes alkotótárs szeretett bele, aki olyanokat írt nekem, hogy hűűű és jujjj... szóval jó helyre került, szeretve van :o)

Így mulat...

... télen a táskakészítő*

Üsse kavics... a mókára mindig kapható vagyok, még jó, hogy alibinek van néhány gyerek**, akikre rá lehet fogni az egész ramazurit :o)

Szóval majd' 1 órányi "megfelelő, de nem veszélyes" szánkózó hely utáni kutakodást követően, rábukkantunk eddigi életünk legszuperfantasztatikusabb pályájára :o)

Oké, volt benne kockázat, de kellő odafigyeléssel és óvatossággal megoldhatónak tűnt minden.

Szóval na.
Jó volt, ismételni akarunk, remélem mire lehetőség nyílik (ma szülői, holnap blabla) lesz még hó :o)

Volt szánkó, volt pop-sí és volt móka-kacagás-jókedv... gyermeki módon... végre felhőtlenül... igazán...

Glatt jég, és meglehetősen meredek... együtt felfelé baktatva...

 Gigi akcióba lendült már... pop-sízett(zott?) :o)

... és újra...

... Andris eközben a szánkón zúzott lefelé...

 ... és újra...

 ... na és akkor lássuk a fekete kabátos jegesmedvét nőszemélyt... teljes valójában, amikor magából kifordulva, önnön gyermekkorát újraélve***

(és csak azért ennyi kép, hogy az egész folyamat le legyen képezve... )

Próbacsúszás...

... váááááááá.... ez állatiiiii :o)

... ahogy fékezek, csak úgy fröcsköl a hó a képembe... :o) :o)

... a lejtő alján, fékezés utáni állapot :o) ülök fekszem romjaimon :o)

... figyufigyufigyuuuu... nézd a fejet... nem, ne azt, hogy a hátsóm az égnek mered :o)

... vigyoroooog... mégmégmégmégméééég :o)
(sokat voltunk már sokfelé pop-sízni, de ez a lejtő felülmúlta minden eddigi élményünket :o)

És eme utolsó képen jól látszik, hogy miért is kellett óvatosnak lenni... a lejtő legvégén egy út volt...
No para (mondom ezt én, aki folyton túlaggódik mindent, de tényleg mindent), szóval vagy a Zuram, vagy én mindig lent álltunk a lejtő végén és kellő időben ugrottunk eléjük és kiabáltunk a gyerekeknek, hogy mikor tegyék le a lábaikat a fékezés érdekében... egyébként tök feleslegesen, mert bár a kicsik kicsik, de nagyon is értelmesek, ugyanis elsőre lecsekkolták, hogy mi a teendő, szóval kár volt aggódnunk, kár volt kiabálnunk, pontosan tudták, hogy mikor, mit és hol kell csinálni :o) :o)

Ismétlés (vagy folytatás?) következik...


* aki egyébként május utolsó napján kéredzkedett a világra, így fenemód nagy tavasz és nyár rajongó... a kettősség jegyében... úgy is, mint Ikrek szülötte :o) janacsakéshogy szóljak időben, utálja  a telet és a cidrit :o) :o)

** a legnagyobb igazoltan volt távol... barátnőzött... vagy pasizott :o)

*** na jó, akkor a pop-sí, mint olyan nem létezett, volt helyette sima popsi :o) meg az alatta helyet foglaló zsák, vagy jó esetben szánkó :o)

Retro II.

... avagy mi lett a másik elképzeléssel?

Hátőőő... ez itt:

Szóval így... :o) :o)

És utolértem magam blogilag, és posztilag, úgyhogy remélhetőleg innentől élő egyenes adásban folyamatosan tudom újra mutatni a varrmányaimat ;o)
(azért remélem a Zapukám nem lép le a facebook-ról :o) :o)

Retro...

... ez a szó jutott először eszembe, mikor megláttam ezt a designer textilt :o)
Csak simán odáig voltam érte... s mikor megrendeltem, elképzelésem nem volt arról, hogy mi módon készítek táskát belőle...

Na jó, azt tudtam, hogy mi módon, csak épp azt nem, hogy milyen textilbőrrel :o) :o)

Aztán úgy esett, hogy hosszas érlelődést követően kibontakozott az elképzelés... rögvest két lehetőség... ahhhaaammm, de textil nincs elég.. akkor hát mi legyen, hogy legyen?

Hát így lett:

Szóval a táskának csupán az eleje designer textil. A talprésze és a hátulja textilbőr, ahogy a fülei és a pántja is. Ez utóbbi állítható hosszúságú illetve lecsatolható ;o)

Cipzáros zseb a szokott helyeken ;o)




Hamarosan a meska boltban :o)

Egyszerű...

... mégis oly' nagyszerű :o)

Szeretem a színeit, szeretem a puritánságát.
Szeretném... szeretném, ha lenne hozzá ruhám, amihez illene...
De nincs, így ezt sem nem tartom meg...

Semmi faxni... csak okkersárga* és csokoládébarna textilbőr.
Füles, állítható** pántos, cipzáros zsebes kívül és belül, cipzárral záródó női táska :o)

* bézs / homokszínű... opcionális, hogy ki, melyik szót használja ezen szín pontos megjelöléséhez
** és nem mellesleg levehető ;o)