Az első.

Mármint hosszú idő után, az első olyan blogbejegyzés, amiben táskát mutatok :o)

Judit a meska boltomon keresztül keresett meg.
Azt írta, beleszeretett ebbe a táskába és más méretarányokkal szeretne egyet magának is.
A beszélgetést görgettük, egyeztettünk, míg kikerekedett, hogy inkább a zöld és a kék árnyalataiból legyenek a csepp alakzatok.

Szabad kezet, úgy értem a legteljesebb értelemben véve szabad kezet kaptam az elhelyezkedésüket illetően. Bár ez így kimondva sosem lett, de valahogy Judit sem érezte szükségét a minta átbeszélésének és én sem.

Szabtam a táskalapokat, szabtam a bélést, merevítettem a textilbőrt, majd kezdtem a csepp/sziromformákat is kivágni.... és ahogy az ilyenkor lenni szokott... aki alkot, maga is tudja... százféle módon tettem a cseppeket, százféle mintát kipróbáltam, de nem volt meg az az érzés, ami tudatja velem, hogy "megvan!" :o)

Körülbelül a százegyedik (muhahha) próbálkozásra leltem rá a vezérfonalra... azaz, hogy hogyan is induljak el... aztán persze teljesen más kerekedett a végére... hogy mást ne mondjak, az apró türkiz cseppecskék utólag kerültek fel, ahogy a virágminta jobb és bal oldalán lévő három-három csepp is :o)

Ilyen lett és én szeretem így.
Így teljes, így vagyok benne én, így van benne a lelkem, a szeretetem :o)

Érdekes egyébként, hogy amikor a facebook-on mutattam egy werkfotót, meglepő mennyiségű like és üzenet érkezett. Főleg, ha figyelembe veszem, hogy a hosszú hallgatásom miatt bizonyára sokan voltak, akik már "le is szoktak rólam" :o)

No, de kész, s ez a lényeg: