2015. április 8., szerda

Kurta*-furcsa...

... a történet...

Türkiz kalapos táska, azonnal gazdára talált, erre talán emlékeztek sokan.
Talán arra is, hogy érkezett sok megkeresés és megrendelés is a reprodukciót kérve.
Könnyelműen mondtam ki, hoyg persze-persze... aztán mikor kézbe vettem a textilbőrt... rá kellett jöjjek, hogy egy táska is csak nehézkesen jönne ki belőle...

És akkor FanniFlóra, akinek nemrég készítettem el a táskáját, megkeresett.
Egyenlőre hagyjuk, hogy mi okból kifolyólag... nemsokára azt is elárulom ;o)
A lényeg, hogy szó szót követett, mígnem kibukott belőlem, hogy gondban vagyok, mert egyenlőre esélytelennek látszik azt a cirka 200 km-nyi távot áthidalni, ami köztem és a textilbőr nagykereskedés közt húzódik...

És... és... milyen megrendelőim vannak nekem... milyen pozitív, csupaszív, segítőkész emberekkel hoz össze a sorsom... :o)

FanniFlóra - szerintem kicsit félve - megkérdezte, hogy tud-e esetleg segíteni...
Hát tudott... és ma már nálam van a textilbőr beszerzésének eredménye, amiért itt is, ezúton is el kell mondjam: ölellek és hálás szívvel köszönöm Neked.

Hogy miért írtam le mindezt?
Nos azért, mert érdekes kacskaringót vetett az élet, a néhány napja még utolsó helyen várakozó megrendelés elé. És ez a kacskaringó - paradox módon - lerövidítette a várakozási időt.

Történt ugyanis, hogy mandalás táska volt Ildi kérése, Medium Bag kivitelben, fülekkel, hosszú - lecsatolható - pánttal. És, mert a textilbőrökre várnom kellett, nem ülhettem ölbe tett kézzel, így a tavaszi szünet első két napján - kétszer fél nap alatt - szabtam, merevítettem és varrtam a táskát.

Így lesznek utolsókból az elsők ;o)

Ildi már látta és bizony már szereti is :o)

Nézzétek csak:


* oké-oké... ez a történet inkább érdekes és szeretnivaló, de semmiképp sem kurta... legalábbis az én interpretációmban... abban ugyanis esélytelen bárminek is kurtának, rövidnek lennie... főleg, ha beszédről van szó :o) :o) :o)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése