No, szóval az úgy volt (van), hogy van nekem egy apukám, annak van egy bátyja, aki történetesen az én nagybátyám :o)
Nála szoktunk összejönni szalonnázni, grillezni, meg mindenféle kerti murit csapni.
Nem volt ez másképp múlt pénteken sem.
Szokásom, hogy pénteken, amikor köztudottan már a fű sem nő, a gyerekeket elhozom a napköziből fél kettő környékén. Ez egyfajta jutalom Nekik és nekem, a derekasan teljesített hétért cserébe :o)
A rövidített "munkanapot" kihasználva, felkerekedtünk, hogy Pupa* (meg a Zuram, naná) társaságában családilag szalonnázzunk egyet. Nekem meg itt volt a kisműhelyben egy rakás elkészített, de le nem fotózott táska, amikről ugyebár csak fázisfotókat mutattam a facebook oldalamon, például ezt, ezt, ezt, ezt, és ezt is.
Így aztán gyorsan felcuccoltam a fotós motyóm a táskákkal együtt, felnyaláboltam az aprótalpúakat és uccu neki, ereszd el a hajam...
Ahha... rövid nap ugyan a péntek, de mivel a gyerekek passzolják a napközit, otthon is és bárholmásholis táska átnézéssel és a lecke megírásával "folytatódik" a rövid nap (gonoszanya).
Szóval kiértünk Nagybátyámhoz, és így kezdtünk:
És amíg a gyerekek a leckét írták, elvonultam fényképezőhelyet vadászni. Szépen elrendezkedtem, kerestem az optimális pozíciót... vagyis, hogy a nap kellően megvilágítsa a táskákat, ugyanakkor az árnyékom se vetődjék a képekre... egészen mélyen próbálkoztam, össze is jött minden, és ez a helyzet, vagy látvány annyira megkapó volt, hogy a Zapukám elrohant a fotóapparátjáért és az alábbi képet lődözte (többek között, de a többit nem mutatom meg, mert a hátsó részemet illetően meglehetősen kompromittálóak... mondjuk úgy, hogy előnytelen helyről fotózott.... ) :
Egy előnyösebb, noha a legkevésbé sem kényelmes pozíció:
De azért vidámkodtunk is rendesen... pl. a Zapukám lőtt néhány selfie-t... szalonnaszelfit :o)
(figyeljétekGigit :o)
Privát szösszenésünket hallhatták.
* a Zapukám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése