Oldalak

2013. szeptember 17., kedd

Boldog...

... nagyon boldog születésnapot Édes Kisfiam :o)

Ma 9 éve annak, hogy megszülettél... ma 9 éve, hogy velünk vagy...
És ma 9 éve annak, hogy tudom, milyen anyának lenni...
Te tanítottál annak idején mindenre, hisz' Te választottál elsőként szüleidnek minket.

Tőled, általad tudom, hogy létezik szerelem szülő és gyermek közt is...
Tőled, általad tudom, hogy milyen aggódni valakiért úgy, hogy a szív fájdul bele...

Tőled kaptam először ajándékul a szót: Anya :o)
És Tőled kaptam az első anyák napi köszöntést is, Te láttad először a könnyeimet, míg hallgattam a versikét, melyet fülig értő szájjal, mosolyogva szavaltál nekem...

Köszönöm, hogy vagy nekem, nekünk!

Isten éltessen Kicsi Dris... ahogy reggel is mondtam Neked, hozzád bújva... még legalább 11-szer ennyi éven át :o)

És mégvalami... bár ésszel fel nem foghatom, hogy miképp lett az apró tappancsokból 34-es lábad, fel nem foghatom, hogy hogyan lettél 134 centis legényke... kérem Istent, hogy engedje meg még soká, hogy reggel ébresztéskor hozzád bújhassak, hogy simogathassam a hátad, hogy megölelhesselek... adja az ég azt is, hogy sok-sok éven át bújj az ölembe, ahogy manapság még megteszed...

Mert tudom.... jól tudom, hogy a 9 év elröppent, ahogy a következő 9 is el fog süvíteni, s akkortájt már nem én leszek az életedben a legfontosabb "nőszemély" :o)
Mégis bízom abban, hogy az a szimbiózis, ami közted, és köztem létezik attól fogva, hogy minket választottál.... igen, bízom abban, hogy örökké fog tartani :o)

A születésnapi tortád, s a képen Te... ahogy épp kigondolod, hogy mit kívánj...
:o)

 Elfújod a gyertyát... mert megvan a kívánság... és bár nem az én szülinapom, s így kívánni sem ildomos talán... mégis - ha lehet egy kívánságom ma nekem is - szívem minden szeretetével kívánom, hogy teljesüljön ez a kívánságod is... ahogy az összes többi is :o)
Ámulok, és bámulok... mindig is jóképű fiúcska voltál... de mikor lettél ilyen helyes és komoly Srác? :o)



Boldog születésnapot Kisfiam :o)


2013. szeptember 13., péntek

Hát, ami azt illeti...

... nagyon megszenvedtem ezzel a táskával...

Megrendelés volt... régen érkezett megrendelés, egy nagyon kedves, és nagyon-nagyon türelmes Hölgytől...

Mert volt közben augusztus végi őrület az iskolakezdés miatt.
Mert volt közben szeptember eleje, az iskolakezdés izgalmaival, és szokásosnak mondható elfoglaltságaival.
Mert volt közben számtalan szir és szar, ami miatt újra és újra megakadtam, nem haladtam...

Kihívás volt.
Kihívás a javából...

A mérete miatt mindenképp, hogy a belsejéről már ne is tegyek említést.

A táska méretét talán jellemzi a kisfiam, Andris megjegyzése, mikor először meglátta a kész táskatestet: "Anyaaaa, ebben repülőgépet fog szállítani a tulajdonosa?" :o)

Nos, nem. Azt nem. De laptopot igen. Meg gondolom iratokat, meg jegyzeteket, meg noteszt, meg tabletet, meg mindent, amire egyébként a napjaihoz szüksége van :o)

Hatalmas.
Ennél érzékletesebb szót nem tudok mondani.
(illetve de, de az nem lenne illő... bazi nagy ;o)

A lényeg itt van:

Korábbi, Multicolor Bag névre keresztelt táskám mintájára szerette volna a kedves megrendelő elkészíttetni a saját táskáját. Változtatás a méretben, a fazonban volt, illetőleg abban, hogy a kivitel "fekvő" legyen :o)
No, majd elfelejtettem.. mintát pedig oly' módon szerette volna, mint anno ezen a táskán volt...

Ez kerekedett:



 A táska hátulja is "multicolor" :o)
 Virágok és indák közelről:
 Még közelebbről ;o)
 Részletek:

 És végül... ami megdolgoztatott rendesen... igen, a bélés... illetve nem, nem a bélés, hanem a kifejezetten a laptop méretére igazított, tépőzárral záródó merev, mégis puha, biztonságos rekesz:
(gyorsan mondom, hogy ettől függetlenül a táska tele van zsebekkel, meg van benne kulcstartó is, de azok most lényegtelennek tűnnek a laptop rekesze mellett...)

Mi a véleményetek?

2013. szeptember 9., hétfő

Ma nem...

... fogok sokat "beszélni"... még mindig az elmúlt hét és az elmúlt hétvége hatása alatt vagyok, igyekszem fejezetekbe foglalni, s talán majd egyszer kiadom magamból itt is...

Ma képeket mutatok, sokat...

Újra egy gyönyörű, amerikai designer textil... ezúttal Robert Kaufman gyönyörű alkotása, újfent a Fabrika Shop webáruházából :o)
 A textilbőr egy gyönyörű, világos türkizes árnyalatú csodaság, még mindig a külföldi rendelésből :o)

 A táskának van füle és levehető, illetőleg állítható hosszúságú pántja is, ahogy a táska hátoldalán egy, ugyancsak levehető zsebe is :o)



 A táska pántja, ha a kis zsebre csatolod:
 Máris használható külön-külön is :o)
 2in1 Bag
Vigyázat, jönnek a "csak úgy" képek, a részletekkel :o)

Cakkok...
 Apró részletek...
 A textil és a textilbőr közelről...
 A varrásvonalak...
 Megannyi apró részlet...
 




 

2013. szeptember 4., szerda

Előre szólok...

... hosszú lesz...

Ha nem bírod, hogy sokat szövegelek, görgess lejjebb, mert lesznek képek is... dögivel ;o)

Tehát, hogy az elején, a legelején kezdjem... néhány hete rendeltem a Fabrika webshop-ból tengersok designer textilt, többek közt ezt az Amy Butler által tervezett csodát is...
Megérkezett a pakk, én meg tettem ide, tettem oda... aaaannyira szépek, hogy egész egyszerűen féltem belevágni bármelyikbe is... főleg, hogy a munkatempóm - rajtam kívülálló okok miatt - elképesztő módon lelassult...

Tudni kell, hogy az anyag egy amerikai textiltervező munkája, és, mint ilyen, aranyárban van...
Ezért aztán mindössze 30 cm-t vettem.
Cakk-pakk.
Igenám, csakhogy a terveim szerint Medium Bag-ként szerettem volna viszontlátni, a külföldi textilbőrök egyikével...
Nah, ja..
Csakhogy a Medium Bag elemeinek magassága 25 cm.
Cakk-pakk.
Ühüm...

Méregdrága anyag... 5 centi megmaradt... neszesszer kilőve, hisz' anno kaptam érte, amit... én ugyan nem varrok többet, fogadtam meg akkor, s tartom is magam ehhez egyenlőre...
No, de ilyen gyönyörű anyagot, kidobni vétek, ha meg elteszem, lassan már nem férünk a lakásba az ilyen "jó lesz még valamire" textilcsíkoktól...

Oké, gondolat félretéve, nézzük a kiszabott, merevített, felvasalható vlies-el erősített táskaelemeket (t.i.: így hívom a táska eleje-hátulja-alja részeket összevarratlan állapotukban.. lehet, hogy nem szakkifejezés, de megszoktam, hát használom itt is ;o)

A táska "teste" készre varrva... ühümm... kellene egy zippes zseb... mondjuk a hátuljára... merthogy ez az anyag annyira szép, ez "ledob" magáról mindenféle applikációt, egyszerűen "nem kívánja"...
Könyöklés, tenyérbe temetett arc...
A táska hátsó részére egy zippes zseb? Ezt kérdeztem magamtól, miközben kézbe vettem a "művet"..
Fejcsóválás.. én ebbe ugyan bele nem vágok... ahhoz túl szép, hogy aztán egy félreszaladó olló által tönkretegyem...
Újabb "kört" tettem arcommal a tenyeremben...
Hogyan tovább...

És akkor jött egy szikra... maradt az Amy Butler anyagból az a bizonyos 5 cm-es sáv...
A vezérhangya rohangálni kezdett...
Ahhham.... vennék hozzá egy darab textilbőrt... a kettőt összevarrnám és kívülről szerkeszteném rá valahogy a táskára...
Jaja... de hogyan...
Mondjuk szalag... meg karabíner... meg kis fülecskék...

Mondtam már, hogy újra a tenyeremben volt az arcom? Hát nanáhogy...
És akkor nekifogtam :o)
És lassan, és óvatosan haladtam, és minden lépést kétszer átgondoltam, mielőtt vágtam, vagy öltöttem volna...

És kész lettem vele, és elküldtem a barátnőmnek, hogy akkor én ezt most kitaláltam, és ez a táska 2in1 és hasznos és praktikus és hujjujjjjjuuuujjjj....

És az én barátnőm, aki IT-guru, de akkora ász, hogy magamban megállapítottam, hogy amit Ő nem látott a neten, az bizony nem is létezik...

Aztán lehervadt a mosoly az arcomról, ugyanis küldött két linket, amin ugyan nem pontosan ugyanilyen megoldás szerepel, de az elgondolás hasonló...

Viszont, még mielőtt bárki azt feltételezné, amit nem szeretnék, hogy feltételezzen, leszögezem, hogy a két linken látható műveket soha eddigi életemben nem láttam, sőt az alkotókról még csak hallani sem hallottam...

Mutatom később a két linket is, hogy lássátok miről beszélek ;o)

De előtte még had' büszküljek a művemmel... nagyon tetszik, nagyon praktikus, számomra teljesen saját gyártmány, amiből egészen biztosan készül majd más színösszeállításban is :o)

A praktikussága pedig abból adódik, hogy sokan járunk nagy táskákkal... és sokan vannak, akik a munkahelyükről pl. ebédelni egy közeli kifőzdébe járnak... amihez nincs szükség a nagy táskára... hiszen mi kell az ebédhez? Étvágy, mindenekelőtt ;o) Meg pénz. És valljuk be, a mai világban kevés ember indul útnak a telefonja nélkül... hogy az iratokról már ne is tegyek említést...

És akkor ebédidő előtt kicsivel fogja a táska tulajdonosa, lecsatolja a lecsatolható pántot, lecsatolja a táska külsején lévő zippes zsebet, a pántot ráteszi a zippes "zseb" megfelelő részére, átveti a vállán, és uccu neki ebédelni a mini-motyóval :o) :o)

Imádom az elgondolást :o)

Itt a táska is, gondolom már nagyon kíváncsiak vagytok, hogy mi is ez, hogy is néz ki:

Az eleje egyszerű, de nagyszerű... és hosszú füleket kapott, hogy kényelmesen vállra lehessen venni, alkalomadtán :o)

 A fülek ;o)  (a kép jobb szélén felvillan már a lecsatolható hosszú pánt is ;o)
 És akkor tadáááám, íme a táska - szerintem - hátulján elhelyezkedő zippes ( cipzáros ) zseb, ami karabínerrel "csatlakozik" a táskához:

 Közeli kép a részletekről:
 Közeli kép, kicsit másként, de még mindig ugyanazt mutatva ;o)
 A már megszokott "csak úgy" fotó :o) :o)
 "Csak úgy" fotó No.2 ;o)

 "Csak úgy" No.3
 No.4
 Fekve, egészben :o)
 Táskáról lecsatolt zseb, táskáról lecsatolt pánt, "csatlakoztatva" egymáshoz :o)
 Ugyanaz közelről :o)
 Íme, így néz ki külön-külön :o)


A két link, amit a barátnőm küldött nekem itt van:

Egyik
Másik

És a végére el ne felejtsem, a Fabrika Workshop a facebook-on is jelen van ;o)
Nézzetek körül Náluk is, tengersok gyönyörű textilből lehet válogatni :o)
-----------------------------------------
És még időben vagyok, úgyhogy leírom privát életünk újabb fejezetét, ami ismét egy mérföldkő a sok más egyéb - mostanában történő - dologgal, eseménnyel egyetemben :o)

Gigi kislányom ma töltötte be a 7-dik életévét, úgyhogy Andris szülői értekezletéről rohantam haza, hogy ünnepelhessünk kicsit családilag :o)

Szolidan (nem találok ennél illedelmesebb kifejezést) intéztük, mert nehéz volt az idén az iskolatáska... három gyereket iskolába küldeni... szóval elapadtunk, kiakadtunk kiapadtunk párnaciha-ügyileg ;o)

Volt egy egyszerű torta, és megkapta álmai rollerét, amit ha jól emlékszem cirka 8-10 hónapja vágyott :o) Tiszta szerencse, hogy a Hervis-ben leárazták néhány napja (hete?) és ma el tudtuk hozni az utolsó darabot...

Volt öröm, volt ujjongás, meg lakásban szerteszéjjel rollerrel gurgulázás :o)
(azt illik-e vajon elmesélnem, hogy a Férjem is felpattant a rollerre, tett a folyosón néhány kört, majd a konyhába kiérve közölte, hogy "Tudod Nyusza, ezt egész nap tudnám csinálni, ez nagyon tuti :o)" khmm... és öhömmm... ha nem illik ilyen belső információkat kiszivárogtatni, akkor én most illetlen voltam ;o) de vállalom :o) :o)

És akkor íme a kicsi Gyémántszemű, aki éppen 7 évvel ezelőtt mutatta meg magát nekünk idekint is :o)

 A rollerrel :o)
(és én meg folyton tűnődöm, hogy mikor nőtt meg.. hogyan lett hirtelen 7 éves iskolás?... mert olyan, akárha most született volna :o)
Kettesben :o)
(míg pocaklakó volt, tűnődtem sokat, hogy vajon hogyan lehet a szeretetet osztani... mióta megszületett, rájöttem, hogy nem osztódik, hanem sokszorozódik :o) 

 
Boldog születésnapot Gyémántszemű kislányom :o)