Hol is kezdjem?

Nyivákolni, nyeffegni nem kenyerem, mondjuk úgy, hogy lassan egy hete igyekszem kikecmeregni abból a nyavajából, amibe - máig nem jöttem rá mi módon - beletottyantam :o)

Köhögés felszakadozósra váltott, de zsebkendő még mindig ijesztő mennyiségben fogy... viszont legalább az orrom nem néz ki úgy, mint egy pirosseggűfenekű pávián "output" elnevezésű (pirosabbik) vége :o)

Dolgoztam, fotóztam, már amikor a nap sütött, akkurátusan áttöltöttem a fotókat a laptopra, szerkesztettem, logóztam, kész vagyok. Hoztam mutatni is "néhányat" ;o)

Készültek pillangós (hátőőő... szerintem ez inkább szitakötő, de ugyan nem vitatkozom :o) textilből, két színben:

Másik színben:

(igen, valóban nagyobb a zseb a megszokottnál... benéztem a nagy mókeculás közepette a centiket elmértem kicsinyt és így alakult, de azt hiszem a zseb sosem lehet elég nagy, így nem is lehet ez probléma ;o)

Ama bizonyos...

...Piroska :o)

Egyszerű, és mégis szép, szívemnek kedves varrmányom. Azért is, mert és még másért is...de ez az én titkom marad...és egyébként sem vagyok biztos abban, hogy bárkit is érdekelne a születése története...

A lényeg:
a szabásminta a már ismert paraméterekkel rendelkező; az anyag a szeretett "széppiros" apró fehér pettyes pamutvászon; a - táska mindkét oldasán "repkedő" pillangókat kétoldalú ragasztófátyollal és sűrű cikk-cakk öltéssel rögzítettem; a táska "szájánál" nem csak egyszerűen levarrtam, hanem a pillangók színével harmonizáló élénksárga cérnával, díszítőöltéssel tűztem :o)
Ja, és természetesen ebben is van sűrű szövésű táskamerevítő, hogy a táska ne legyen, "lottyadt-puhány" :o)