Tavaly ősz óta dédelgettem magamban a titkomat, nem tudtam, hogy mikor lehet a világba szerteszét kiabálni...
Hát most már lehet :o)
A facebook-on mutattam ezt a fotót.
És itt a blogon.. emlékeztek erre a bejegyzésre? Ugyan csak a legvégén és csak icipicit lebbentettem fel a fátylat... de most már lehet, most már nagyon is lehet mutatni :o)
Na, szóval, az úgy kezdődött, hogy van nekem egy kedves barátom, akivel első gyermekeinket várva együtt pocakoskodtunk anno 2004-ben, és akinek a második babája koraszülöttként érkezett. E kedves anyatársam által ismerkedtem meg a Segítsüti "akcióval". Gasztrobloggerek fogtak össze, hogy különböző intézményeknek segítsenek eszközökkel, pénzzel, és tulajdonképpen minden olyasféle dologgal, amire az adott intézménynek szüksége van. Természetesen a kiválasztott intézmények mindig a gyermekekkel kapcsolatos tevékenységet láttak el. A felajánlott sütiket árverésre bocsátották, a befolyó összeggel az aktuálisan "kiválasztott" kórházat vagy alapítványt támogatták a már leírt módon.
Kalapemelés és hatalmas nagy elismerés jár az ötletért, és még inkább a megvalósításért, a lendületért, a töretlen tenni akarásért a SoSe Alapítvány működtetőinek.
És tudjátok, hogy miért illeti még Őket elismerés? Mert sokakkal ellentétben, Ők teljesen nyílt lapokkal játszanak. Kukkantsatok be a linkelt oldalra, érdemes :o) Az égvilágon minden számlát, árajánlatot, de tényleg mindent dokumentálnak, scannelve fenn van a honlapjukon...
A mai világban, amikor annyi, de annyi csalfa és csúf dologról hallani.. amikor az ember már kezdi a hitét veszteni, hogy valóban jó helyre megy-e a felajánlása... Nos itt, a lehető legtökéletesebb helyre érkezik :o)
Nagyon, nagyon boldog voltam, amikor Orsi, aki az alapítvány szíve, a Neki küldött üzenetemre pozitívan reagált :o) Mert... szóval az úgy kezdődött... küldtem Neki egy e-mailt, hogy szabad-e így segítenem... így, a magam módján... főleg, hogy bár szeretném, nem tudom megtenni, hogy licitáljak a sütikre.. illetve licitálni tudnék, de nevetségesen alacsony összegekkel, aminek ugye értelme nem sok lenne...
Szóval kitaláltam, hogy beszerzem az alapanyagokat, hozzáteszem a lelkesedésem, belevarrom a szeretetem, a segíteni akarásom, és akkor talán ily' módon egy kicsivel én is hozzájárulhatok az idei támogatott eszközbeszerzéséhez
Bónusz öröm ugyan, de megosztom Veletek is:
És ugye, amikor tavaly ősszel jelentkeztem Orsinál az ötletemmel, nem tudtam még, hogy ki lesz az idei tavaszi segítsütis támogatott :o)
És Isten / a Sors keze benne lehetett a dologban, mert mindazonáltal, hogy minden eddigi támogatott is fontos volt, és minden ezt követően támogatandó szervezet is fontos lesz... nos, a Férjem, hosszú időn keresztül mentőzött Pécsen... ugyan Ő az Országos Mentőszolgálatnál... de akkor is... és az idei támogatott a befolyt összeget a pécsiek - balesetben összetört - autójának pótlására fordítja :o)
Összevissza beszélek ugyan, de azért remélem tudjátok követni :o)
Szóval a megvásárolt textilekből, okosan méricskélve, összesen 6 darab táskát tudtam varrmányolni.
Két fazont készítettem, értelemszerűen 3-3 darabot :o)
És nézzétek csak, itt van, itt van, itt van:
Egyik típus
Másik típus
És szerintetek lehetséges, hogy a tegnap este 22.00 óra körüli kikerülés óta mind elfogyott?
Mert én hatalmaaaaas X jelet látok, meg azt, hogy készlet: nulla azaz nulla darab
Ha így van, nagyon boldog vagyok... mert akkor tudtam segíteni...
És kétszer ad, ki gyorsan ad, nem?
Breaking news!!!
Orsi jelzett, hogy "kb. 5 perc alatt fogytak el" :o)
Úgyhogy hatalmas jippiájjjjjéééééé :o)
