No és persze új táska is...
Ez utóbbi bizonyára súlyosabb, mint a poszt mondanivalója...
Bájdövéj... sokat gondolkodom (ahha, szoktam azt is ;o) azon, hogy írjam-e le a más vonatkozású gondolataimat is... szabad-e ily' módon kitárulkoznom...
Olyanra gondolok, mint például, hogy a harmadik osztályos
Harmadik hete jár iskolába úgy, hogy a füzeteit hordja magával, és a halom A/4-es lapot, amire a tanítónéni volt kedves és lefénymásolta a tankönyv éppen aktuálisan forgatott oldalait...
Hát nem megáll az ész?
Tegyem hozzá gyorsan, hogy Andris osztályfőnökének kettő, azaz kettő darab matematika tankönyvön kívül, az égvilágon semmilyen tankönyve nincs... még Ő sem kapta meg...
Ahogy Angélám osztályfőnöke sem... bizony, Ő is saját tankönyv nélkül tanítja a gyermekeket.
Ha azt mondom, hogy dübörög bennem a düh, akkor elég érzékletesen fogalmaztam?
Ha azt mondom, felháborít, hogy egy harmadik osztályos gyermek három hete nem tud miből készülni, nem tud miből tanulni, átérezhető a felháborodásom mértéke?
Nem, nem a politika... most nem arra gondolok... egész egyszerűen arra, hogy miképp fordulhat elő a jelen században, hogy tanítás kezdődik, miközben NINCS tankönyve számos gyermeknek és pedagógusnak...
Ennyiből - bár tudom demagóg szöveg - előfordulhatna akár az is, hogy ebéd (tízórai, uzsonna) nem lesz, mert csak. Például.
Mert az nekem nem magyarázat a tankönyvellátási problémákra, hogy a rendszer(?) csupán augusztus 20-át követően fogadta be a pl. iskolát váltó gyermekekre vonatkozó tankönyvigényt...
Miért csak augusztus 20-át követően, ha a gyermek iskolaváltását (és most konkrétan Andrisomról beszélek) az előző tanév utolsó hetében már lepapíroztuk, teszem hozzá, az új iskolában április óta tudták, hgoy érkezünk...
Visszatérve a kérdésre: miért augusztus 20-a után? Szabadságon volt a rendszer? Vagy mi a bábolnai bütykös bazbilinga volt az oka annak, hogy akár kézzel, akár lábbal ne lehetett volna beprüttyögni, hogy X és Y és Z nem ebbe, hanem abba az iskolába fog járni, tankönyvet nekik ide és ide, aztán enter és blablabla...
Ja, tulajdonképpen nem is vártam meg a választ... szóval, hogy efféle gondolatok (is) kavarognak a fejemben... és néha jó (lenne) kiírni magamból...
Akarjátok-e hát? :o)
(vagy fogjam vissza magam, és ne terjeszkedjek túl pl. egy táska méretén? ;o)
Hoppá, és majdnem elfelejtettem: a táska... hiszen végülis és tulajdonképpen, és eredetileg ezért jöttem :o)
Amy Butler különleges textiljét és egy nagyon szép "erezetű", igazán kiváló minőségű, ámdeviszontellenben sima fekete textilbőrt "házasítottam" :o)
Változtattam a korábbi 2in1 táskákhoz képest egy apróságot, bár egyenlőre nem tudom még, hogy maradok-e az eredeti verziónál, avagy ettől fogva így fogom a cipzáros külső zsebet csatlakoztatni a táskához... átgondolom, azt hiszem...
Szerintetek?
Mutatom a képeket:
Ez azért praktikus, mert egyetlen mozdulatot igényel csupán a levehető hosszú pánt "lecsatlakoztatása" a nagy táskáról, s máris vihető a kistáskául szolgáló cipzáros zseb :o)
És észrevettétek? 1,5 órámba telt, hogy összehozzam ezt a cipzárvégzáró megoldást, ezzel molyoltam tegnap este... bár a tököltem kifejezés helytállóbb... mert naná, hogy elrontottam... bontás, nem jó, újra centizni, majd újravágni, végül újravarrni...
Sok helyütt láttam már ezt a megoldást, és igazából mindig is jobban tetszett, mint a "behajtom és levarrom", de őszintén szólva nem volt nekem se kedvem, se időm tanulmányozni a készítési útmutatókat... lehet, hogy akkor sokkal előbb kész lettem volna, és régóta ezt alkalmaznám... de ez vagyok én... szeretek a dolgokra magam rájönni, magam kiokumlálni... :o)
(ööö... már úgy értem, az a fülecske, amin a D-karika van... ez utóbbi persze nem látszik :o) :o)
Drága Szilvám!
VálaszTörlésGratulálok a legújabb csodához!
Gyönyörű!!!!!!!!!!!
VálaszTörlés