16 hónap.

Napra pontosan 16 hónappal ezelőtt született itt az utolsó bejegyzésem.
Ez.

Szeretek írni. Pontosabban: mindig is szerettem írni. A visszajelzésekből azt szűrtem le, hogy Ti is szerettétek az olykor személyes élményekkel is teletűzdelt írásaimat. Aztán valahogy, valami megszakadt... túlzás nélkül mondhatom, hogy időről időre kerestem, kutattam az okát a miértre adható válaszokat.

Talán az interneten egyre sokasodó közösségi felületek? Az emiatt szétforgácsolt sosem elég nagy időkeret?

Igen... azt hiszem ez volt a valódi oka annak, hogy eleinte csak két, háromnaponta, majd már csupán hetente, aztán még később havonta jelentkeztem... míg végül két bejegyzés közt előfordult, hogy hónapok teltek el. Oda összpontosítottam a figyelmem, ahol kevesebb karakterrel, több embert érhettem el, ahol hamarabb lehetett interakciót kiváltani, hiszen a visszacsatolás egy alkotó ember számára fontos, mondhatni létkérdés :o)

A rendelkezésre álló időkeret, annak széle és hossza...
Régebben egyszer írtam már erről... ha írok, nem varrok. Ha varrok, nem írok...
És mivel a kenyérkeresetem a táskakészítésből adódik, muszáj volt szűkítenem az írásra szánt időkeretem. Csakhogy.

Csakhogy a facebook-on nem megjelenni, ahogy manapság, úgy akkoriban is felért - nyakatekert megfogalmazással, némi képzavarral szavakba öntve - egy kisebbfajta (ön)gyilkossági kísérlettel. Mármint a "saját biznisz" iránt elkövetett gyilkossági kísérlettel...

Így, a rövidke időt, amit az írásra engedélyeztem magamnak, oda, a facebookra összpontosítva "töltöttem el". Aztán megjelent az Instagram is, mint lehetőség. Jó, mert sokkal inkább nemzetközi, mint a facebook. Aki használja az Instát érti mire gondolok :o)
Jó, mert nem kellenek a sallangok, sokkal inkább egy jól megkomponált fotón múlik a siker, semmint a szavak, mondatok sokaságán.
Így lett Instagram oldalam is :o)

És végül... és végül, tavaly november 13-ra, nevem napjára, hosszas és titkos szervezkedésük végeredményeképp, ajándékul kaptam a családomtól a weboldalam.
A weboldalam, melyet folyamatosan építgetünk, szépítgetünk, gondosan és aprólékosan, nagy odafigyeléssel bővítgetünk.

Régen is szomorúan kellett a bloggereknek tudomásul venni, hogy egyre kevésbé van igény a hosszabb szövegekre, mert az emberek túlnyomó többsége a folyamatos rohanás, az állandó időszűke miatt az instant, gyorsan fogyasztható és emészthető dolgokra, tartalmakra "vágynak".
Így, 16 hónap távlatából méginkább megállja a helyét ez a megállapítás.

Így én is, szomorúan, de belátással, ezt a blogot quasi lezárom. Nem, nem törlöm, Isten őrizz :o)
Megmarad annak, aki idetéved, csemegézzen kedvére, de írni már nem írok többet.
Nem, nem lesz több poszt.
Kiteszem a pontot egy "korszak" végére ezzel az utolsó bejegyzéssel, s azzal, hogy várlak szeretettel Titeket az alábbi platformokon (hozzátéve, hogy a weboldalamon ennek a blognak a folytatása elérhető, ahogy a blog archívuma is):

Weboldalam
Facebook oldalam
Instagram fiókom

Szóval.

Szóval ígértem, hogy hozok új posztot.

És képet.

Hoztam.

Íme:

Kisméretű városi futkosós táska nőknek.
Egyedi, egyszeri, nem készül több, szóval ;o)
Mutattam már ilyet Nektek több színben is, itt és itt és itt és itt is.

És ne feledjétek, hogy Glamour napok vannak nálam is ;o)

Írnom kellene.

Tudom, hogy ismét eltűntem.
Pedig volna mit mutatnom is és mondanom is, hiszen az élet nem állt meg, zajlik biza' nagyon is.

Most mégis nehéz.
Nehéz, mert a szélesvásznú mosoly mögül elő-előbukkan a szomorú szem.
Mindig hittem, hirdettem, s eszerint is éltem, hogy: minek sírjak, ha nevethetek is?
De most nehéz.
Nehéz nyelnem a könnyeimet, amik belülről már régóta folytogatnak.
Nehéz elásnom magamban a tényt, hogy "rugdosnak" azok, akiktől a legkevésbé várnám vagy érdemelném.

Együtt élni a tudattal, hogy...

Szóval nehéz.
Nehéz diszkrétnek maradni, mikor legszívesebben világgá kiáltanám a szomorúságom.
Nehéz magamban tartani, hogy ki vagy kik azok, akik bántanak.

És nehéz emelnem az ásót... az ásót, amivel mélyre földelem el magamban a keserűséget.

Úgyhogy arccal előre... mosoly és hadd szóljon...

Jövök hamarosan új(abb) posztot és táskát villantván :o)

Bakancslista

De úgy is kezdhettem volna, hogy Nyújorknyújóórk :o)

Van ugyanis nekem egy bakancslistám, amin egyetlen tétel árválkodik csupán.
New Yorkot látni KELL.

Megfogadtam magamnak, hogy addig nem halhatok meg, míg egyszer az életben nem voltam ott legalább 3 hetet. No persze, ha már lúd, legyen kövér, nem?

Hogy honnan a szerelem?

Egyetlen eredője van az egésznek, egyetlen személy a "bűnös" a dologban, de Ő nyakig benne van.
Travellina azaz Kisgyörgy Éva az illető, aki a honlapján külön fülecskét szentelt (többek között) New Yorknak.

Az Ő honlapját, s külön a NY-ról szóló posztokat olvasva, a képeket böngészve, a facebook oldalát követve éreztem azt, hogy egyre és egyre jobban beleszerelmesedem NY-ba.

És mert tudom, hogy az univerzum/Isten/sors/végzet/kinekmi azt adja, amit bevonzunk, egészen tudatosan foglalkozom a témával nap, mint nap. Tudom, hogy el fogok jutni a vágyott városba. Csak az a kérdés, hogy mikor...

Nos, épp Travellina volt az, aki megosztotta a KLM légitársaság facebook oldalán közzétett játékát, melyben Férjem részt vett, s a gép Los Angelest dobta... az ugyebár már az ígéret földjén van, így úgy döntöttem ezt a játékot Andrásom megnyeri és mivel páros repülőjegy a nyeremény, engem is magával visz, hogy aztán akárhogyan, de eljussunk NY-ba is.

Hogy miért írom mindezt?

Naná, hogy kuncsorogni jöttem Hozzátok ;o)

Az a kérésem, hogy ha facebook regisztrációval rendelkeztek, akkor az alábbi linkre kattintva tegyétek már meg, hogy nyomtok egy like-ot és szóltok a család összes tagjának, hogy tegye meg ugyanezt, s miután ez megvolt, alsó és felső szomszédnak is jelzitek, hogy "hahó, like cunami kéretik a képre" :o)

Itt a link: Ide kattints, s mikor megjelenik a kép, nyomj egy like-ot :o)

Hálásan köszönöm!

Cserébe itt és most megígérem, hogy ha megnyerte és el is vitt (ami ugye azért reckír még, mert bármikor mondhatja azt is, hgoy "szorriszivimássalmegyek"... szóval csuriba pakolt ujjakkal azt mondom, ha eljutok, mindőtöknek küldök egy-egy képeslapot. No? Csudaklassz, nem?

Köszönömköszönömköszönöm <3

Türkiz és fekete.

A hirtelen felindulásból elkészített Mini Bag-ek sorában eleddig az utolsó.
Eleddig ;o)
A holnap meg rejtelem :o) :o)

A táska:

A hátulján lévő cipzáros zseb:

Közeli fotók... steppelésről...

... tulipánról...

Méretei azonosak az előzőekkel, itt olvasható:

Szélessége alul: 20,5 cm
Szélessége felül: 25 cm
Magassága: 23 cm
Talpszélessége: 6,5 cm

Szabadon vihető, vehető ;o)

Indigó és fekete.

Juuuuj, mikor megláttam ezt a színt a bemutató színskálán... akkorát dobbant a szívem :o)
Megszeretni egyetlen pillanat műve volt.
Nem túlzok, tényleg.

Nézzétek ezt az Instára feltöltött képet.
Ugye gyönyörű?

El is készültem a táskával.
Mini Bag ez is, mert így akartam...

A hátulján a cipzáros zseb (amiből a belsejében is van egy plusz további egy osztott zseb is):

Ezeket a képeket nagyon szeretem készíteni.
Van, hogy egész különleges részleteket sikerül megörökíteni (nem mindig, de van, hogy sikerül elkapnom, ráéreznem)...

A tulipán a steppeléssel:

A 3 cm széles, textilbőrből készített vállpánt (ami állítható hosszúságú) és a címke, amin rajt a "márkanév" :o)

A steppelés, az öltések, a párhuzamok ;o)

Méretei:

Szélessége alul: 20,5 cm
Szélessége felül: 25 cm
Magassága: 23 cm
Talpszélessége: 6,5 cm

Vehető, vihető ;o)

A beharangozó.

Nna, az már megvolt.
Az előző poszt, bár elég szövevényesre sikeredett, remélhetőleg felcsillantotta a reményt, hogy hozni fogom a színes táskák képeit.
Is.

:o) :o)

Mini Bag szeretem kivitelben, pink-fekete kombinációban:

Ennek a táskának is ad egy kis pluszt az alján lévő steppelés:

A táska hátoldalán lévő cipzáros zseb:

És a végén a szeretemfotó közelről, a részletekkel:

Méretei:

Szélessége alul: 20,5 cm
Szélessége felül: 25 cm
Magassága: 23 cm
Talpszélessége: 6,5 cm

Vehető, vihető ;o)

Instagram.

Beszélnünk kell erről is ;o)
Őszintén szólva, jó ideje már csak kapkodom a fejem... szerteszéjjel látom, láttam, hogy kézműves társaim "nyitottak" Instagram fiókot.

Odáztam, toltam az egészet, mondván "ááá, elég nekem a blog, a facebook és a meska bolt, minek vegyek a nyakamba plusz egy online felületet, mikor a meglévőkre is alig van időm...

Pedig aztán... hjajj, ha csak az lenne.. mennyivel egyszerűbb az összes többinél :o)
Tanulom még, annak ellenére, hogy már augusztus huszonadika környékén kinyitottam ott is a kis kukker-lukat, ahol be lehet lesni az én világomba ;o)

Ide, a linkre kattintva találjátok a Bag By Me Instagram oldalát
Gyertek, nem sértődöm meg, ha követtek :o) :o) :o)

Miért regéltem el ezt ilyen hosszan?
Hát(tal nem kezdünk mondatot, de én mégis) azért, mert ott már incselkedtem a múlt héten beszerzett (hozzáteszem tök véletlenül felfedezett) textilbőrökkel. Képeket töltöttem fel.
Ilyet.
És ilyet.
És a legkedvencebbet, ezt.

Aranyos barátnőmtől kaptam egy szabad délutánt, elvitte lízingbe a babácskáimat, így csak szabtam és szabtam és szabtam :o)

Három táskára valót sikerült ;o)
Igaz, hogy fel nem álltam közben.
Vagyis de, de csak azért, mert át kellett mennem az asztal másik oldalára :o) :o)

Na, mutatom az elsőt az elkészültek közül.
Vagyis dehogyis.
Mert a korábbról, Évi webshopjából rendelt/vásárolt pisztácia színű textilbőr lett először felhasználva Mini Bag "gyártása" céljából. Mégpedig egy korábban mutatott táska által adott/kapott ihlet által.
Ez volt az a táska.

Ó, uramég, már én sem tudom követni :o) :o)

A lényeg, hogy a vörös és fekete táska elkészültekor, elindult a vezérhangya, hogy jól mutatna ez a táska más, szintén élénk színekkel.... körbenéztem a készletet és hirtelen a pisztácián akadt meg a szemem. Ezért készültem el ezzel:

Természetesen ennek a típusnak/fazonnak/méretnek a hátulján is ott a cipzáros zseb:

És akkor jöjjenek a részletek, az ezernyi és milliónyi apró öltés :o)
A szeretemképek <3

A táska alja steppeléssel lett mutatósabb a megszokottnál:

Az elejét díszítő applikált motívum:

A textilbőrből készített, 3 cm széles pánt:

Szabad venni, vinni :o)

A zöld ezer árnyalata.

Őőőő... hazudtam.

Csak három.

De az nagyon szép :o)

A zöld szín három árnyalatának felhasználásával készítettem ezt a táskát.

Pakolós méretű, jól kihasználható, abszolút egyedi motívummal díszített női táska.

(hűűű... de reklámszagaízebűze van... blehh... )

No, de a lényeg úgyis a táska, a képek, a részletek:

Füleinél fogva vállra vehető, a kép bal alsó sarkában látható pánt pedig állítható hosszúságú, így amennyiben kényelmesebb / vagy szükség van mindkét kézre vállon átvetve, keresztben is hordható:

Egy közeli kép a motívumokról:
(és ebben az esetben is igaz, hogy applikálás közben alakult folyamatosan a minta... ITT és ITT IS látható, milyen verziók is felmerültek)

A táska hátulján pedig a cipzáros zseb:
(amiből egyébként belül is van egy, az osztottal szemben lévő oldalon ;o) )

Méretei:

Szélessége alul: 25,5 cm
Szélessége felül: 35 cm
Magassága: 33 cm
Talpszélessége: 12 cm

Szabad préda, ha szeretnéd, írj a szilvafolt@gmail.com címre ;o)

A második.

Mármint Katka megrendelése.
Az első tavaly volt, akkor mandalás Mini Bag készült.

Ezúttal kaptam skiccet a viszontlátni kívánt mintáról.
Igazság szerint nem volt kérdés, hogy egy az egyben elkészítem, mert tetszetős volt a maga egyszerűségében :o)

Mini Bag, ha virágos:

És jöjjenek a közeli képek, amelyek megmutatják az öltések mibenlétét, vonalát, és mindent, amit nem szégyenlek megmutatni :o)

Katka Drága!
Köszönöm a rendíthetetlen bizalmad, s a felém irányuló szereteted <3
Szeretettel készült, legyen társad a mindennapokban, s kísérjen a "következő" utadon ;o)

Vörös és Fekete.

No nem Stendhal olvasmánya (ami egyébként szuperfantasztatikus).

Neeem, csak egyszerűen egy táska.

De nem akármilyen táska hékás!

Eredeti Bag By Me táska.

Az ám!

Aprólékos munkával, egyedi kivitelben elkészített táska :o)

Méghozzá egy csipet lánynak.

Na jó, nem csipet.

10 éves :o)

De elképesztő amúgy a kis hölgy... Gigi lányom osztálytársa... és még azt is tudni kell róla, hogy mikor meglátta Ildikó táskáját, közölte az Édesanyjával, hogy Neki vagy ez a táska vagy semmilyen táska kell :o) :o)

Cukorfalat.

Én meg ronda, aljas gyesznyó módjára nem csináltam ugyanolyat :o) :o)

De mikor az átküldött fotókat Édesanyja megmutatta Neki, azt mondta (pillanat, most átlépek a gmail fiókomba, hogy hozzam a szó szerinti idézetet): "Hát ez gyönyörű! Nem tudom, hogyan tudja ilyen szépre megcsinálni, olyan, mint egy varázsló!"

Ugye, hogy übercuki?

Én teljesen oda és vissza voltam a gyönyörűségtől <3

A táskát is mutatom azért ;o)

Ja, nem is.

Inkább mutatom, hogy milyen "felcsigázó" képeket töltöttem a facebook oldalra

IDE  egy színhelyes és IDE egy esti fényes, vaku nélküli sejtelmes fotót töltöttem fel :o)

És íme a kész táska:

Az elmaradhatatlan hátsó zseb:

A részletek a táska kész állapotában, színhelyesen:

Az alját a merevítésen túl steppeltem is:

Köszönöm a megtisztelő bizalmat Gabi, kívánom, hogy Karolina használja olyan szeretettel, ahogy készült :o)

Mennyire gáz?

Szerintetek mennyire übergigahexateragáz, ha írok egy blogposztot és örömködöm, mint a majom a koronaékszerként aposztrofált testrészének, majd kettő pillanattal később kiderül, hogy a posztban szerepló táskát már bemutattam Nektek.

Naná, hogy egy korábbi posztban.

Hesteghulyeszilva :o)

Friss poszt: ITT

Korábbi poszt: ITT

Hát tiszta cuki vagyok, nem?

:o) :o) :o) :o) :o) :o)

Lemaradtam.

Le én.
Mint a borravaló :o)

Az olimpiáról.
Is.

Na de a süketelést félretéve, a lényegre térve:

Hoztam varrmányt Nektek.

Megrendelések voltak, így nem vehető-vihető kategória, de attól még mutathatom, ugye?

Oké, én is így gondoltam ;o)

Az első, Ildikó megrendelése.

Ildikó sok-sok-sok Szilva-táskának a tulajdonosa már.

A nagy égre esküdve mondom, fogalmam sincs ez épp hányadik volt.

Szeretem, ha Neki kell táskát készítenem, mert a fő csapást mutatja, de oda quasi belök, szabad kezet adva ezzel a kivitelezést illetően. Most annyi volt az üzenet, hogy "van kék, piros és fekete csíkos felsőm, de nincs még nyárias-csíkos táskám".

Annyit kérdeztem vissza, csuriba csavart ujjakkal: "ragaszkodsz a kizárólagcsíkoshoz vagy lehet vasmacskáscsíkos is?" 

Szerintem le lehet olvasni a táskáról a választ ;o)

Hozzáteszem, Mini Bag, mint Ildikó táskái általában...

Őszintén beismerem, hogy lövésem sem volt miképp kell vasmacskát rajzolni. Körvonalakban emlékeztem, de muszáj volt a google segítségét igénybe vennem. Rákerestem, hogy legalább képen lássam... mikor megvolt, szabad kézzel (igen, azzal) rajzoltam egyet. Aztán mégegyet. Végül egy harmadikat, hogy aztán a negyedik legyen az, amire azt mondtam, hogy na, ez mehet kartonra sablonnak :o) Íme:

Visszatérve a bevezetőben elhangzott "lemaradtam" igére.
Szentül fogadtam, hogy naponta hozok blogposztot.
No ez ideig óráig ment is.
Majd mi történt?
Lásd a poszt címét :o) :o) :o) :o)

Vörös és okker, ha táska.

Ez a vöröses árnyalatú textilbőr nagy favorit nálam.
A mandalás táskámat anno ebből készítettem, s jelzem, hogy most is azt nyúzom, de nem bír tönkremenni, pedig megfogadtam, hogy addig nem készítek magamnak új táskát, amíg ez le nem szakad rólam... alighanem az égiek úgy vélik cuki vagyok a mandalás pakolósommal az utcán flangászva, gyerkőceimmel a jobb és bal oldalamon :o)
Máskülönben mi oka lenne, hogy nem bír elszakadni a táskám?
(na jó, ez gigadilinyós felvetés volt a részemről... meglehetősen balhere balfék béna módon arra próbáltam rávilágítani, hgoy az általam készített táskák megbízható minőségben készülnek :o)

Őőőő... mit is akartam?
Ja igen, megvan.

Mielőtt elmentünk Balatonkeresztúrra júliusban, kiszabtam a darabjait, de az előkészületek, pakolás és idegbaj miatt már nem tudtam befejezni. Úgy várt itthon az asztalon, ahogy hagytam :o) Hihi, ki hitte volna :o) :o)

Hazajöttünk, s néhány napja készre varrtam:

A táska elején lévő motívumon egyébként hazaértemet követően iciripicirit változtattam csupán.

Megismeritek azt az egyetlen motívumot, amit ezen a táskán használtam másodszor?

Nem, persze, hogy nem... ahhoz egyrészt túl pici, másrészt tényleg egyszer használtam és azt is régen... szóval kattintsatok IDE és a megnyíló képen nézzétek meg a róka farkincáján a fehér bojtot :o) Nos, ezt a kartondarabkát kaptam elő, és ebből készítettem két "tulipánszerűséget" a motívum felső részének jobb és bal sarkához :o)

Itt látszik közelebbről is:

A táska hátulján lévő cipzáros zseb:

A táska alján lévő steppelés:

Egyenlőre szabad ;o)